Az.De nem mindig.
A nap delelőn járt volna, ha láthattam volna a vastag szürke felhőrétegen keresztül.Szürke ég, szürke aszfalt, szürke fák a benzinkút sárga emblámája győzedelmesen emelkedett ki az általános, unalmas, színtelen hétköznap késő délelőttből.Bekanyarodtam, és másodikként a sorban optimistán bízhattam benne, hogy az eleve fél órás késésemet a következő klienstől nem növelem egy órára.Bambultam, és reméltem hogy az ember elöttem gyorsan végez a kasszánál.
A töltőállomáshoz bekanyarodó és a mellettem lévő sorba igyekvő metálszürkéskék Ford Focusban nem volt semmi különös, kivéve, hogy mikor elérte azt a távolságot amikor már el kellett volna kezdenie fékezni hogy megálhasson a kis zöld Clió mögött, a fékezni akarásnak halovány jelét sem véltem rajta felfedezni.És mint a filmekben, csatt, kis Clió öt métert előre, nem jószántából,a Focusos a kormányt jobbra rántotta és ezzel a mozdulattal, ugyanazzal a lendülettel, gyakorlatilag beleékelte a kocsi jobb oldalát tükröstől, mindenestől a kút oldalába.Mikor ezt filmbe látod király, mert tudod hogy mindjárt jön a bumm, az esmények meg peregnek tovább, nekem meg csak az életem pergett le a szemem előtt a felismeréstől, hogy ez, akár a valóságban is megtörténhet itt, és most.De hidd el, nem tudsz mozdulni, egyrészt mert nem hiszed el amit látsz, másodjára mert baromi kiváncsi vagy mi fog történni, harmadjára pedig belátod hogy kár a gőzért, ha robban, esélyed nincs, ugyanis egy ezeregyszázvalahány köbcentis kisautóval no way sprintbe kilőni a kirobbanó lángok elől.Ezt elég hamar felismertem, na mondom, akkor mozizzunk 3D-ben, amíg lehet.
Ha azt hiszed hogy a kocsi leállt, nem, a még mindíg pörgő kerekek füstöt okádtak, (fék?gáz?minek rakták őket egymás mellé?csoda ha eltéveszted mit nyomsz?) és nem tudtam hogy azonnal belobban az egész kocsi, vagy csak a gumikról ég le a minta felniig. Hát azért fellélegeztem mikor lefulladt a motor, mit ne mondjak.A nő aki kiszállt közelebb volt a hetvenhez mint a hatvanhoz, (ami ebben az országban nem meglepő, itt az öregek nem halnak meg.Élnek, na nem örökké, de kilencven-száz évig.És jogosítványt adnak nekik, akkor is ha a kilencvenötöt tapossa, ha járókeretes, ha vak.)és megszólalt:"Nem tudom mi történt"-és elindult valamerre az ismeretlenbe.
Az emberek segítőkészek.Én magyar vagyok.Tehát néztem ahogy egy fiatalabb lány kinyitja a kocsi ajtaját és megpróbálja a beékelődött pappát (nyócvan fölött) keresztül cibálni a sebváltón, mivel pappa ajtaja elválaszthatatlanul eggyé forrt a kút oldalával, ugyanakkor megtalálni a fekete pudli pórázát akit a hátsó ülésre száműztek és most ugrálva és csaholva próbálta feldolgozni az eseményeket.Csatlakozott a magányosan küzdő lányhoz egy kamionos külsejű ötvenes, aki a nem tudta eldönteni hogy előbb pappát vagy a járókeretet szabadítsa e ki, jogos, ha előbb jön pappa keret nélkül, abban a minutumban elesik ahogyan kiteszi a lábát az autóból, onnan meg csak a paramedic állítja föl, ki tudja mikor.Keret ki,pappa ki, kutya ki, én ki, végre az autómból, megkérdeztem (miután nyilvánvalóan semmi teendő nem akadt) : "segíthetek?"- na , hát terelés,nővér egyenruhában ciki ha ennyit sem teszel.
Közben az épületben a kasszánál is folytak ám az események, paramm-paramm, kasszáskislány teljes közönnyel, a történtekről tudomást nem véve, teljes erőből veri a gépet, fizess gyökér ha tankoltál.Kintről az üvegablakon keresztül mutattam neki kezemet a fülemhez emelve, hogy talán telefonálni kellene, rendőr, tűzoltó, mittudomén.Kislány:"Mi?"-közben ment a klimpír folyamatosan.Na mondom, hagyjuk.Végiggondoltam mi lenne ha én?De gyorsan hamvába is halasztottam önfeláldozó ötletemet, hívtam már a 112-őt néhányszor életemben, hosszabb procedúra elmagyarázni nekik a szitut mint ami nekem időben belefért.Közben okoskák odagyültek a póruljárt autó köré, és látom,de nem hittem el, hogy megpróbálják kicibálni a kút testéből a roncsot.Mondom nekik,hát hé ember,ez komolyan ilyen fontos, gondolkozzál már és hívjad azt a rohad tűzoltót!Még egy mozdulat, fém a fémen megcsúszik, aztán befejezzük amit a mama elkezdet a kanyarodás-parkolás kombóval.
Ne várd hogy csattanó legyen, nincs, feladtam, beszálltam a kocsimba, és miközben elhajtottam hegyeztem a fülemet lesz e bumm, vagy sziréna, de semmi nem történt.Tibi barátom emlékeztette rá később , hogy már megint elpuskáztam egy jó jutyúbos videó lehetőséget, és tényleg.Egyszer híres lehettem volna.Na mindegy.Mára ennyi, ha lesz valami érdekes megosztom.
